Tesztolvasó=célközönség?!

Író
Író

A célközönséget talán be lehet mérni. Talán. Ugyanakkor, ha nem a tematikai
szempontokat vesszük figyelembe, hanem a stílust, és urambocsá a szépirodalmi
igényességet, akkor nem kell a tesztolvasónak feltétlenül a célközönségbe tartoznia.

Az átlagolvasó se nem író, se nem kritikus, se nem szerkesztő, se nem kiadó,
“csak” olvasó. Ő szakmai szempontból irreleváns véleményt fog alkotni
egy adott műről. Bizonyos körökben pont azért tekintik mostohagyereknek
a sci-fit és a fantasyt, mert irodalmi szempontból elég gyatra minőségű munkák
is megjelenhettek anno. Ugyanakkor az igazán jó sci-fik szépirodalmi
szempontból is magas minőséget képviselnek. Ahhoz, hogy ezt valaki kiszúrja,
nem kell sci-fi rajongónak, azaz célközönségnek lennie.
„Csak” olvasónak.

Egy családtag is “csak” olvasó, aki szakmailag irreleváns
véleményt fog alkotni. Viszont, ha nem tévedek túl nagyot, évszázadok óta nekik, az olvasóknak írnak az írók. Nem
a kritikusoknak, nem a pályatársaknak, és jó esetben nem is a kiadó éppen
aktuális trendjének.

(Ezzel nem azt akarom mondani, hogy nem kell a szakmában járatosabb íróktól esetleg tanácsot
kérni.) Ha egy író, nem fogadja el az olvasók “szakmailag megalapozatlan, szubjektív, irreleváns véleményét”,
akkor gondolkozzon el azon, hogy miért ír egyáltalán?! Magának?! A szakmának?! Vagy mert azt hiszi, hogy olyat,
sőt jobbat tud írni, mint azok az írók, akik ma megjelennek a könyvpiacon?!
Mert ha csak ennyi a motivációja, akkor menjen el zabot hegyezni, vagy tanuljon
egy kis szakmai alázatot.

Kovács Rhewa Andrea

Print Friendly, PDF & Email