Tesztolvasó=célközönség?!

Író
Író

A célközönséget talán be lehet mérni. Talán. Ugyanakkor, ha nem a tematikai
szempontokat vesszük figyelembe, hanem a stílust, és urambocsá a szépirodalmi
igényességet, akkor nem kell a tesztolvasónak feltétlenül a célközönségbe tartoznia.

Az átlagolvasó se nem író, se nem kritikus, se nem szerkesztő, se nem kiadó,
“csak” olvasó. Ő szakmai szempontból irreleváns véleményt fog alkotni
egy adott műről. Bizonyos körökben pont azért tekintik mostohagyereknek
a sci-fit és a fantasyt, mert irodalmi szempontból elég gyatra minőségű munkák
is megjelenhettek anno. Ugyanakkor az igazán jó sci-fik szépirodalmi
szempontból is magas minőséget képviselnek. Ahhoz, hogy ezt valaki kiszúrja,
nem kell sci-fi rajongónak, azaz célközönségnek lennie.
„Csak” olvasónak.

Hogyan ne fogadd a kritikát

Író
Író

Az “ez szar” – kritika problémakörének kibontása és árnyalása. Ha egy
családtagom, barátom mondja ezt, akivel elég bizalmas viszonyban vagyunk ahhoz,
hogy megengedjük magunknak, és egymásnak az ilyen kifejezéseket, valószínűleg ez
a legőszintébb magánvélemény, amit aztán egy pofa sör mellett alaposabban is ki
lehet vesézni.

Ha egy vadidegen vetemedik erre, akivel egyáltalán nem vagyok
bizalmas viszonyban, ámde adok a véleményére, nos, rossz célpontot
választottam. Ha egy szakmabeli, akinek adok a véleményére, közli ezt velem minden
indoklás nélkül, az nem csak, hogy az én bizalmamat nem becsüli, de saját magát
sem, éppen ezért a véleménye a továbbiakban nem releváns. Ha
ezt egy olyan szakmabeli közli velem, akinek adok a véleményére, és akivel
baráti kapcsolatban vagyok, akkor egy pofa sör mellett alaposabban is kivesézzük
a problémát.