Felelős-e az író az alkotása hatásáért?

Könyv
Könyv

A felmérések szerint egyre kevesebbet olvasunk. Illetve olvasunk, de olvasmányaink alapvetően a
szakmánkhoz kapcsolódnak, a napi hírekhez, vagy a bulvársajtóhoz. Ha olvasás
helyett valaki csak filmet, videót néz, passzívan szemléli az eseményeket. Amikor
viszont olvas, akkor kénytelen használni képzeletét, absztrakciós készsége is
fejlődik. Szellemi képességeinket, sőt személyiségünket azonban nemcsak
olvasással, hanem kreatív írással is fejleszthetjük.

Ha nem azért írunk, mert muszáj, mert a munkánk része, hanem azért, mert örömöt okoz, az egy igen
különleges és hihetetlen tudatállapotot generál az agyban. Az úgynevezett
flow-élményt, amikor megszűnni látszik a valós tér és idő; mintha egy saját,
külön buborékuniverzumban élnénk.

Akik már átélték ezt még arról is beszámolnak, hogy ebben a tudatállapotban olyan érzés írni, mintha valaki, vagy
valami vezetné a kezüket. Amikor írásainkban tudást, tapasztalatot adunk át,
akkor fejlesztjük-gazdagítjuk szellemiségünk másokkal kölcsönható részét is.

Az olvasás olyan bensőséges kapcsolatban köti össze az írót és az olvasót, melynek
intimitása minden esetben személyre szóló, egyedi, és különleges élményt nyújt
az olvasónak. Olvasói visszajelzés esetén az író számára is személyiségformáló
hatású lehet a vélemény, recenzió. Ugyanakkor egyes körök szerint az író
felelőssége túlmutat azon, hogy megírja és kiadatja a könyvét. Egy erőteljes
érzelmi reakciót kiváltó történet olyan mértékben is befolyással bírhat az
olvasó életére, amely akár tragédiába is torkollhat.

 

 

Kovács Rhewa Andrea

Print Friendly, PDF & Email